Amikor visszhangzik a kenyér

Az előző részek tartalmából. Jancsi az uborka elugrált az éppen éhes József előtt, aki meg akarta enni. Erre Jancsi megrémült és odvába száműzte magát. Már éppen elhalt volna, de egy kecske szublimációjának köszönhetően József megtalálta, hazavitte, házat épített neki és már nem akarta megenni. Tobozokat gyűjtött amikor az éhes Jancsi rátámadt és végzett a tobozokkal egy Aldiból vett láncfűrésszel.

Józsefnek azonban tervei voltak a tobozzal. Látta, hogy ubika magányos, ezért egy játszópajtást akart neki fabrikálni. Már el is nevezte Toboz Tódornak. Ahogy hazaért az ágyra dobta, mert mellékveséje főkolompossá kemotoxált. Visszaérve látta, hogy a tobozok pürévé változtak. Nem tudta mire vélni a dolgot. Ekkor látta meg a padlón az uborkafolyadékot és tudta mennyi kettő meg négy. Ha már püré, mérgében megpépesítette és bepityizálta. Megkereste Jancsit. Azonban látta, hogy álmában vedlik, lilává változik és habzik a fotoredője. Tudta, hogy Madách Imréről álmodik, és hogy ilyenkor nem szabad zavarni mert az az uborka tragédiája lenne. 

Másnap reggel Jancsi kedvenc reggelijét, a malacfánkot készítette el Jancsinak lángos-juice-zal. Jancsi meghatódott, de felcsatolta a fángliját. József megtörten mesélte történetét, melyet Jancsi ellágyulva hallgatott és margarinbokorrá változott. József ezt látva elsírta magát, azt hitte Jancsit nem érdekli törekvése. Jancsi azonban legbelül tudta, szerető otthonra lelt. Uborkánk József könnyeit kombájn formájában felocsúdta és tarkababbá változott. József már tudta, hogy Jancsi bokorrímekben fog dalolni, ezért progresszív sorletapogatást alkalmazott, hogy adatvesztést hajtson végre az uborka háncsrészében. 

Ezáltal a tobozos Aldi kitörlődött Jancsi emlékezetéből és újra krónikus lázálmokba harapott...