Jancsi tehát elmesélte, hogy mi történt a koreaival.
Gyalog indultak a reptérre, mert a koreainál sem volt pénz. Egy napja gyalogoltak, amikor a koreai megéhezett. Bebújt a kecskék közé kecskeszarvat keresni. Egy órája volt már ott. Jancsi is éhes lett. Kecskét nem ehet, mert rózsahályogos lesz tőle. Ekkor jutott eszébe, hogy ő meg akarta enni Józsefet. Itt az alakalom, hogy embert egyen. Bement ő is a kecskék közé. A koreai füléből kecskeszarvak álltak ki, és egy bakkecskével pogózott. Jancsi fűbe harapott, és úthengerré változott. Leterítette a koreait, majd visszaváltozott és rávetette magát. Megette. Rizsfőzelék lett belőle. Megette egy kecske. Kerítésléc lett belőle. Kihányta a kecske. Jakupcsek Gabriella lett belőle. De nem volt lába, elesett és patiszon lett. Ismét megette egy kecske. És ismét kihányta. Végül eleredt az eső és uborka lett. Nejlonköteleket lövellt ki magából, hogy felhívja a kecskék figyelmét. A kecskét elkezdték követni. Elhatározta, hogy hazaviszi a kecskéket, hogy József megörüljön. Ismét előjött az evés-szindróma. Arra számított, hogy József elárasztja ajándékokkal és zsiványul megeheti ezáltal...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.