A homoktövis egy különleges növény. Különlegessége abból ered, hogy nem növény, hanem egy műanyag pöcök. Mégis használják néhány dolog ízesítésére. Mint például falhabarcs, felvonókötél, antikodon, vagy gyutacs. Előállítása úgy történik, hogy egy sóderszuronyt lederiválnak, így keletkezik a homoktövis. A természet maga is állít elő homoktövist, és derivációkat is. Vegyük például a székeket, melyeket a természet derivált sámlikká. A természetben előállítódó homoktövisek legelőször a föld belső folyamataiban jelennek meg. A kréta kor naracssárgászöldesbarna jura időszakában egy-két vulkán keletkezett, melyek melege először a szintvonalakat, majd az alapszintvonalközöket hozta létre. Ezután kezdődtek a hidrodinamikai hasonlóságok, miszerint egy ezüst színű csaptelep, kiállja az ezüsttükör-próbát, és a tükörben is egy ezüst csaptelep virtuálisan valódi kicsínyitett nagyítású képét látjuk. A homoktövisek kialakulásának a következő folyamata az volt, hogy a szintvonalak között áramszedők nőttek. Mivel áram nem volt, a lávamolekulák árammá diszpergáltak, és az egész földtörténetnek annyi, mert az áram megrázta a Földet, ami Hubble-körüli pályára állt, és eltűnt. De a homoktövisek fennmaradtak! Ennek oka a kagylóhéj érelmeszesedése volt. Ezek körüllimeszelték a homoktöviseket, és megszületett L'Hopital kórháza. Ebben a kórházban félelmetesen májkrémes puszedlik feltámasztották a homoktöviseket Hófehérke álmából, és a hét törpe elsírta magát örömében. Ám ekkor megjelent Csipkerózsika, megcsípett mindenkit, és Holle anyó szurokká változott, az aszfaltozó medvehagymák legnagyobb örömére. A homoktövisek azonban folytatták kalandos fejlődéstörténetüket. Szigetíveket hoztak létre a már ekkor létező fűben, és Alkaiosz segítségével köveket strófáltak fel a szigetívek tetejére tizenegy ütemben. Ezen építmények megkövült maradványai az utak mentén található szalagkorlátok, melyeknek igazából anapesztus a neve. Homoktövisek manapság legkönnyebben titráló oldat homorú gömbfelületén jönnek létre. Ez azonban odaragad, ezért tapétaragasztóval fel kell őket ragasztani a falra, majd onnan sarokcsiszolóval leesztergálni, hogy végül tömény sósavba mártva megkóstolhassuk az e századi homoktövisek bányászlámpa szerű ízvilágát, melyben fellelhetők a kréta kori abráziós tengerpartok visszhangjai.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.