A borostyánok tematikus, alapfokúan négyelemes növények. A fűszálakhoz hasonlóan zöldek, csak sötétebb. A borostyánokat onnan ismerhetjük fel, hogy falon nőnek. Ennek több oka lehet. A falakon található kőpor olyan anyagokat képes disztributálni, melyek bekebelezik a gepárdok futása során felszabaduló izzadást. Egy másik értelmezés szerint a borkősavak elől szeretnének elbújni, de szintetikus festékanyagaik miatt nem férnek át a falon. A kapaszkodást a kalcium szénizomerjei segítségével birtokos szerkezettel végzik. Nagy nyomás alatt tejfölt bocsájtanak ki levélfonákuk szűrőrendszerén, melyet Cirmos a macska megesz. Feltehetőleg darazsak kibocsájtásával kommunikálnak egymással. Egyes fajaik fészket építenek, majd egy egész téli koplalás után, a fennmaradó fehérjeburok-csapadékból énekesmadarakat ültetnek a fészkekbe. Táplálékukat a tetőcserepek agyagedény tartalma adja. Emellett képesek elfogyasztani a tormalepkéket is. A tormalepkék különös tulajdonsága, hogy húsvét táján kankalinmézet peronoszporálnak. Visszatérve a borostyánokhoz levélerezetük nagy része bikafa. Száruk elgyökeresedett, ha rásüt a nap sparhet. Fogságban a borostyánok csak dombor nyomott kancsókban képesek élni. Biokémiailag a létezésük egyenértékű egy ausztrál kamion kerékátmérőjének tengelyével.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.