Az előző részben Jancsi egy Aldiból vett láncfűrésszel vagdalta fel a Józsefnek hitt tobozokat, majd aldis wattát evett. Na de hogyan juthat el, és vásárolhat egy uborka az Aldibaból?
Valamivé át kellett alakulnia. Először egy glükozidos glicerid-ketóz szeretett volna lenni aldehid-magnum körítéssel. De senki sem tudta, hogy ez micsoda, ezért mást kellett találnia. Következő ötlete egy fotocellás ajtó volt, de becsukódott. Végül bevásárló-kocsivá alakmódosult. Valahogy rá is kellett vennie az őt toló embert, hogy egy láncfűrészt és wattát vegyen. Erre poliészter-virágpor oldatot használt, melyeket teknősök páncélja alól konvertált. Ezt könyvespolc alakjában sűrítette emberünk szaruhártyájába. A pénztárnál azonban elfogyott a meggyes rétes. Ezáltal tanúi lehettek az emberek egy wattán lebegő láncfűrészes uborkának. "Én itt sem voltam!" - mondotta, de nem volt szája. Azzal összehúzta a gége harántcsíkolt izmait, és eltáplálkozott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.