Amikor visszhangzik a kenyér

A párnahuzatok fő előfordulási helye nem a paplanhuzatban van. Annál inkább német tompaszögű csőrű sasok szárnyai alatt. A Herón-képlet alapján meg is kaphatjuk a fél ágy emberbefogadó képességét, amennyiben vízálló párnahuzat van a fejünkön. Ha egy párnára több párnahuzatot húzunk, elkerülhetjük vele, hogy éjjel egy vonat se haladjon át a testünkön. Egy párnahuzat esetén ennek fizikai génvalószínűsége megközelíti egy vízcsepp esésének turbulenciai Pitagorasz együtthatóját. További előnye a párnahuzatnak, hogy használata során a párnák nem bocsájtanak ki újabb hegyvidékeket. A tollpárnák esetében viszont a párnahuzat sem akadályozza meg, hogy teliholdkor a tollakból ne szülessen újjá egy kerti karvaly. Félnünk azonban nem kell, hiszen a kerti karvalyok - ahogy mindenki tudja - sem repülni, sem csipogni, sem borotválkozni, sem lélegezni, sem létezni nem tudnak, így nagy valószínűséggel észrevehetetlenek maradnak, amikor a falon keresztül metamorfózis alakjában távoznak. A párnahuzatok anyaga főként kobrabőr, kukoricahánt, zsemlemorzsa, mitokondrium és szeizmométer. Hasznos tulajdonságuk, hogy esős idő esetén az autópályákra tévedt csigákat kosarakba terelik, majd Nap körül pályára állítják. Több éve kutatják, hogy a párnahuzatok miként lehetnek képesek erre, de csak egyetlen érthető magyarázat született eddig. A szálak közötti résekben szabadesés következtében járulékos zsálya olvad ki, ami heterozigóta dominancia és Zsebibaba segítségével távlángost küld egy távoli levendulamezőnek, ami szelek szárnyán porzókat és bibéket juttat a csigák házába, melyek észlelve az inflációt és követve a hőmérsékleti anomáliát a sztratoszférába igyekeznek. Innen két magaslatot kedvelő vakond továbbítja őket az űrbe. Különleges fajtája a párnahuzatoknak az emlékező párnákra való emlékező párnahuzat. Emlékszik a Kr.e. 53. században történt görög egysejtűek sejtmag környéki lázadására, amikor leigázták a papucsállatkákat és megjelentek a zárt cipők.