Jancsi és József Jászalsószentistenhátamögött falván éltek. Jancsi egy táltos uborka volt, József pedig egy köpcös kecskegazda. Egy szép esti délutánon éppen kecskéket legeltetett, amikor elugrált előtte Jancsi fültisztító jelmezben. József egyből utánakapott mert viszketett a nyaka. Ekkor Jancsi felfedte, hogy ő valójában egy ubi. József meg akarta enni, de Jancsi elredukált az odvába. Hetekig nem mert kijönni, már kezdett összefonnyadni. Ekkor József egyik kecskéje odébbszublimált, és meg kellett keresni. A kecske éppen egy fa odva mellé berzenkedett. József utánalovagolt és meglátta Jancsit. Megsajnálta, hazavitte és sósavas hígítóoldatba rakta. Jancsi tehénné modifikált, de ahogy kiment a napra egyből uborkásították a D-vitaminok. József úrnak tetszett az effajta ösztönkatasztrófa, és nem akarta többé megenni Jancsit. Uborkánk pólusai azonban eltolódtak. Meg akarta enni Józsefet. Egy túlexponált bölénynek nézte. József mit sem sejtett és kunyhót épített a háza mellett ubibubinak- így hívta nem buzin, nem. Jancsi ezen kapva kapott és terveket eszelt ki, miként zabálhatja meg József májlebenyét.
Azonban a József-lakomáig még sok sok kalandon estek át...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.